Az ember legjobb barátja, társunk a kutya – cikksorozat 2. rész: A tudatos fajtaválasztástól a felelős állattartásig vagy fordítva, melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás?
Napjainkban a gyermekektől a felnőttekig már remélhetőleg nagyon sokan hallottak a felelős állattartásról, írhatnám azt is, hogy ez egy divatos kifejezés lett az állattartók körében. De milyen tartalommal tudjuk megtölteni ezt a fogalmat és mit valósítunk meg ebből a mindennapokban? A felelősség alatt ebben az esetben egyrészt az állat jólétéről történő gondoskodást értjük, másrészt azt is, hogy az állatunk ne okozzon problémát másnak, állatnak és embernek sem. A címhez visszakanyarodva hatalmas felelősség, és nálam a felelős állattartás egyértelműen a tudatos fajtaválasztással kezdődik, mert ideális esetben hosszú távra hozunk döntést, ami az adott kutya élete végéig tart.
A fajták kialakulása a domesztikációhoz köthető, fajtákról csak az állattenyésztésben beszélünk, természetes, vad populációkban a faj alatti rendszertani egység az alfaj. Az egy fajtába tartozó állatok megjelenése többé-kevésbé egységes, azokat meghatározott alaki-, színű-, szervműködési tulajdonságok stb. határolják el a faj többi egyedétől, illetve ezeket a tulajdonságokat hasonló külső viszonyok között át is örökítik utódaikra. Az ideálisnak tekinthető jegyek összefoglalása a fajtastandard. A standardok kutyák esetében is a meghatározott kritériumok alapján írják le a fajtákat, de ezeket lapozgatva jellemzően a küllemi jegyek részletes taglalásait ismerhetjük meg. Egy meghatározott fajtába tartozó kutyák hasonlósága érthető, ha a fajták kialakulására gondolunk, akár történetileg, akár egy bizonyos felhasználási terület mentén jött létre, vagy tenyésztették ki tudatosan, a közös eredet jellemző rájuk. Ahhoz, hogy a fajtára jellemző tulajdonságok fennmaradjanak, a tenyésztés során a szelekció szempontjait változatlanul kell alkalmazni. A meghatározott funkció szükségszerű következménye bizonyos viselkedési jegyek és anatómiai sajátosságok megléte. Ha a funkció nem a fő meghatározója a tenyésztésnek, akkor egyes jellemzőkben eltolódhat valamilyen szélső értékek felé, és például így jöhetnek létre bizonyos fajtáknál küllem és munka tenyésztési vonalak (német juhászkutya).
Egy fajtára jellemző tulajdonságok összessége a fajtajelleg. Így a fajtákat több szempont alapján csoportosíthatjuk, pl. hasznosítási irány, testméret, szőrtípus stb., amely meghatározza a tartási szükségleteket.
Egy kutya-gazda kapcsolat, az emberi párkapcsolathoz hasonlóan, akkor működik harmonikusan, ha összeillő társak kerülnek párba. Az már a felelősség következő lépése, hogy a fajták sokaságából eldöntsük, hogy melyik illik leginkább a személyiségünkhöz. Óva intek mindenkit, hogy az aktuális divatirányzat miatt válasszon fajtát. Amennyiben a mi életformánk jellemzően a zárt térben történő tevékenységekre fókuszál (pl. tévé nézés, olvasás), akkor ehhez illő fajtát válasszunk, ne egy energiabombát (pl. malinois) és fordítva is igaz, ha pl. sokat túrázunk, akkor egy kényesebb szőrzetű, fizikai terhelést nehezebben viselő társasági kutya (pl. yorkshire terrier) egész biztosan nem fogja jól érezni magát. A döntésünket nagyban befolyásolja az is, hogy mennyi időt tudunk a kutyánkkal tölteni és hogyan szeretnénk tartani: lakásban, kertben, kennelben? Mindegyiknek van előnye és hátránya is. Az egészséges élethez minden kutyának szükséges bizonyos mennyiségű és minőségű mozgás, ami során a felgyülemlett fizikai energiáit le tudja vezetni, de ez sincs feltétlenül összhangban a mérettel: egy nagy testű kutya is lehet kis mozgásigényű és egy kistestű is lehet nagy igényű.
Keverék kutyák esetben a célirányos választás, vizsgálódás természetesen sokkal nehezebb még akkor is, ha ismerjük mindkét szülőt, mert a különböző fajták keveredése alkalmával szinte lehetetlen előre meghatározni, hogy melyik fajtából melyik tulajdonságok fognak megjelenni az utódban.
Napjaink kutyafajtái jelentős változásokon mentek át a standardjaik megfogalmazása óta. Az általunk biztosított mesterséges és gyakran jelentős változásokat hozó környezet új kihívások elé állítja mind a kutyákat, mind a gazdáikat. Mivel jelentősen megnövekedett a kedvtelésből tartott kutyák száma, nem tartanám ördögtől valónak ilyen fajták célirányos létrehozását és tenyésztését.
Minden állatnak joga van a boldog élethez és a kegyes halálhoz. Elítélendő minden olyan cselekedetet, mely az állatoknak szükségtelen szenvedést vagy károsodást okoz. Azt azonban, hogy mit takar valójában ez a szenvedés, még a képzett szakembereknek is nehéz megítélni. Sajnos, mint minden más szakterületen az állattartók, állatvédők között is vannak olyanok, akik nem a tudományosan igazolt tények alapján fogalmazzák meg gondolataikat, hanem szubjektív ízlésüket követendő példának állítják be. A mai értelemben vett állatjóléti koncepció Ruth Harrison angol állatvédő nevéhez köthető, aki 1964-ben adta ki Animal Machines (Állati gépek) című könyvét, melyben elítéli bizonyos gazdaságok állattenyésztésének akkori körülményeit. Ebben a könyvben 5 szabadságjogot fogalmazott meg, amit iránymutatóként kezelhetünk:
1. Mentesülés az éhség, az alultápláltság, a szomjúság alól;
2. Mentesülés a félelem, a szorongás alól;
3. Mentesülés a kényelmetlenség, a diszkomfort alól;
4. Mentesülés a betegségek, a fájdalom, a sérülések alól;
5. Lehetőség a természetes viselkedés megélésére.
Mivel a szerző hölgy a gondolatait haszonállatok vonatkozásában fogalmazta meg, ezért a társállatok tekintetében kiegészítésük indokolt az állat iránti szeretettel, illetve a nem kívánt szaporulat megelőzésével. Ha a fentieket be tudjuk illeszteni a saját állattartási környezetünkbe, akkor nagy valószínűséggel jó gazdái vagyunk kutyáinknak!
A jó kapcsolathoz elengedhetetlen, hogy a kutyánk viselkedése számunkra és környezetünk számára elfogadható legyen, ezért a folytatásban a kutya neveléséről lesz a szó.
Izsányi Tibor kynológus
+36-20-333-2699, Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=61568082609070
